A csapból is jöhet a vörösiszap?

2010. október 8.

A Marcal belepusztult, a Nagy-Duna lenyeli – ezt mondták a vörös iszapról vízügyi szakemberek. A Duna főágát is elérte a vörösiszap-szennyeződés, de egyelőre sem a fővárosi, sem az északi és a dunántúli ivóvízbázist nem veszélyezteti a szennyeződés.

Csütörtök, hajnali négy óra. Gipszet szállító teherautók futnak be Visontáról a mórichidai Marcal-hídra. A sofőrök két napja nem aludtak, borostásak, nyúzottak. Kétségbeesetten keresnek egy pecsétes embert, aki hivatalosan is átveszi a szállítmányt, leöntik, aztán bebújnak pár órát szunyókálni a jármű hálókabinjába.

A Marcal vasi és Győr-Moson-Sopron megyei szakaszán vízügyi és katasztrófavédelmi szakemberek gipsszel és szerves ecetsavval próbálják meg közömbösíteni a vörös iszap erősen lúgos hatását. A szenynyezett folyó pH-értékét a tízes alá szeretnék leszorítani. (A folyóvizek pH-értéke normális esetben hét és fél körül mozog. Szakemberek szerint, ha a víz lúgosságát kilences értékig sikerül leszorítani, akkor nem károsodik jelentősen az élővilág –A szerk.)

A Vas megyei Szergényben éjszaka szerves műtrágyával is próbálkoztak, hét helyen pedig zúzalékkőből fenékküszöb építésébe fogtak. Ez egy olyan műtárgy, melynek a tetején átbukik a víz, de a folyása lelassul, szétterül, a nagyobb felületen jobban levegőzik, s könnyebben kiülepednek a szennyezőanyagok.

– A Marcal már nem önmagáért harcol, ennek a folyónak vége. A Rábát és a Dunát akarja megmenteni a halálával –magyarázza a hajnali helyzethez nem illő líraisággal egy férfi a hídon.

Éjfél körül még tizenegy körüli pH-értékeket mértek a Marcalon. A gipsz ereje Mórichidánál hatásosnak bizonyult, de nem elegendőnek. Ezért Koroncón, a rábai összefolyás előtt húszszázalékos szerves ecetsavat öntöttek a folyóba. Tartálykocsival érkezett az Ukrajnából származó sav. Vegyvédelmi ruhás emberek engedték a mederbe, ezután fehéren fölhabosodott a folyó.

A csütörtök délutáni órákban emelni kell a koncentrációt – vagy a mennyiséget. Százszázalékos ecetet hoznak.

– Nem irtja ki az élővilágot? – aggódom.

– A Marcalban? Milyen élővilágot? – kérdeznek vissza. – A savat egyébként sem koncentráltan keverjük a folyóba. Szükség van rá, mert a Rába még most sincs biztonságban.

A Nagy-Dunában viszont szerencsére csak nyolc és feles pH-értékeket mérnek Gönyűnél.

– Mondtam, hogy a Marcal belepusztul, de a harcedzett Öreg-Duna lenyeli – bizonygatja egy idősebb ember, kigombolt munkáskabátban. A nevét neki sem írhatom le, a vízügyesek ugyanis nem nyilatkozhatnak. Nekik csak dolgozni van joguk.

A fáradt barnára színeződött szennyezés, fehér habbal a tetején hamar átfut a Rábába, Győrnél pedig a Mosoni-Dunába torkollik. A győri rakpartra haltetemeket dob ki a folyó.

Délután visszamegyek a Marcal partjára.

– Hajdanán hurokkal lehetett csukázni itt, olyan tiszta volt a víz – mondogatják az idősebbek a töltésen.

– Ha volna kalapom, levenném, megadnám a folyónak a végtisztességet – morogja egyikük. (www.nol.hu)