Alternatíva a vízkezelésben

2009. november 5.

Magyarországon ma a vezetékes vízzel rendelkező lakások 95%-os arányával szemben a csatornázással is rendelkezőké csak 70 százalékos.

Az elvezetett szennyvíz megtisztítása pedig csak kétharmad részben történik meg. Érdemes tehát számításba venni a szennyvízkezelés másutt bevált alternatív lehetőségeit.

Ezek közt az egyik legfontosabb a gyökérzónás tisztítás lehetősége. A Kickuth által 1977-ben publikált technológia lényege, hogy a nád és más vízinövények (pl. sás, gyékény, káka stb.) nagymértékben képesek csökkenteni a víz foszfor-, nitrogén-, nehézfém-, kolloid anyag- és baktériumtartalmát, mivel gyökerük megköti az említett szennyezőanyagokat. Kis méretekben ugyanaz játszódik le, ami a Balaton szűrőjeként is hívott Kis-Balaton, illetve a Velencei-tó nádasai esetében, amelyeknek köszönhetően ezeknek kedvező a vízminőségük.

A gyökérzónás tisztítórendszer felépítése persze bonyolultabb, hiszen a nádason kívül szükség van szigetelőréteggel ellátott szűrőágyra is. A szűrőágy töltetének anyaga lehet homok, kavics, zúzalék vagy talaj is. A szemcsék, illetve kisméretű kavicsok felületén sok ezer baktérium- és gombafaj végzi a szennyező anyagok megkötését. Ezek szerepe egyébként meg is haladja a nádét, sőt, a kavicsok felülete is jóval nagyobb a berendezés alapterületéhez képest.

A szennyvizet azonban a gyökérzónás tisztítórendszerbe való bevezetés előtt meg kell szűrni, hogy a lebegő anyagok ne okozzanak eltömődést, és a szervesanyagok se halmozódhassanak fel túlzottan. Erre a célra általában előülepítőt vagy oldómedencét alkalmaznak.

A gyökérzónás szennyvíztisztítás előnye tehát, hogy nincs szükség gépészeti berendezésekre vagy elektromos energiára, sőt állandó felügyeletet sem igényel. Élettartama nagy, és felújítása is viszonylag egyszerű. A berendezés esztétikus, és szaghatás sem kíséri működését. Hátránya ugyanakkor, hogy nagy területet igényel: az egy személy által kibocsátott szennyvíz megtisztításához 5-6 (esetenként 10) m² felülettel számolnak. Szintén nehéz feladat a leginkább megfelelő töltetanyag kiválasztása, mert fontos, hogy a rendszer ne tömődjön el, de a tisztítandó víz se haladjon át rajta túl gyorsan. A választást viszont gyakran az árak határozzák meg, mert ez a legnagyobb költségtényező. A megtisztított víz általában felszíni vízbe vezethető minőségű, és öntözésre is alkalmas.

Elsősorban ott kínál versenyképes, praktikus alternatívát, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat még nem épült meg, vagy a rákötés aránytalanul magas költséggel járna, például az aprófalvak vagy külterületi lakosság esetében. Kedvező, ha a talaj agyagos, mert így a berendezés szigetelése is természetes úton oldható meg. Alkalmazásának hátráltatója viszont, hogy komoly vízgazdálkodási, közegészségügyi és környezetvédelmi jogszabályoknak is meg kell felelnie.

Az Európai Unió által is támogatott Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési- és tisztítási Megvalósítási Program keretében 2015 végéig elvileg az összes nagyobb szennyvízelvezetési agglomeráció és az érzékeny vízgyűjtő területek csatornázását és megfelelő szennyvíztisztítását megoldják. A fent bemutatott technológiának jelentős szerepe lehet ott, ahol a település lakossága nem éri el a 2000 főt. További előnye, hogy nem probléma az alulterheltség és az időszakos üzemeltetési szünet sem, így jól alkalmazható táborok és egyéb szezonálisan üzemelő létesítmények szennyvíztisztítójaként.

Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, sőt Csehországban és Lengyelországban már a ’80-as évek óta viszonylag jelentős számban épültek ilyen szennyvíztisztítók. Elgondolkoztató, hogy nálunk miért csak mintegy bő tucatnyi található belőlük, hiszen egyszerű, könnyen kezelhető, és számos térségben a legpraktikusabb megoldást jelentené.

Ha a természet is véghez tudja vinni mindazt, amit vegyszereink, akkor folyamodjunk inkább ahhoz! (zipp.hu)