Az EU őrködne a vizek felett

2009. május 6.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése megerősíti, hogy Európában a vízfelhasználás nem fenntartható módon zajlik, és ajánlásokat fogalmaz meg a vízkészletek kezelésében alkalmazandó új megközelítésre.

Az EEA „Vízkészletek Európa-szerte − a vízhiány és az aszály jelentette kihívás leküzdése” című jelentése rámutat arra, hogy míg Dél-Európa továbbra is rendkívül nagy vízhiánnyal küzd, a vízzel kapcsolatos problémák egyes északi területeken is nőnek. Ráadásul az éghajlatváltozás következtében a jövőben fokozódik majd az aszályok súlyossága és gyakorisága, súlyosbodnak a vízzel kapcsolatos problémák, legfőképp a nyári hónapokban.

„Több vizet fogyasztunk, mint amit a körülményeink engednék. A vízhiány rövid távú megoldására egyre több vizet veszünk ki felszínivíz- és talajvízkészleteinkből. A túlzott vízkitermelés azonban nem fenntartható. Súlyos hatással van a megmaradó vízkészlet minőségére és mennyiségére, valamint az attól függő ökoszisztémákra” − mondta Jacqueline McGlade professzor, az EEA ügyvezető igazgatója. „Vissza kell fognunk a vízigényt, minimálisra kell csökkentenünk a kitermelt víz mennyiségét, és növelnünk kell a vízfelhasználás hatékonyságát.”

Fő megállapítások és ajánlások

A vízgazdálkodás figyelemközéppontját a vízellátás növelésétől a vízigény minimálisra csökkentése felé kell elmozdítani különböző szakpolitikák és gyakorlatok alkalmazásával:

Valamennyi ágazatban – a mezőgazdaságban is − a víz árát a felhasznált mennyiségnek megfelelően kell meghatározni.

A kormányoknak szélesebb körben kell végrehajtaniuk az aszálykezelési terveket, és a válságkezelés helyett a kockázatkezelésre kell összpontosítaniuk.

A nagy vízigényű bioenergia-növények termesztése mellőzendő a vízhiánnyal küzdő területeken.

A növénykultúrák és öntözési módszerek kombinálása jelentékenyen javíthatja a mezőgazdasági termelés vízhatékonyságát, amennyiben azt kiegészítik a gazdáknak nyújtott tanácsadó programok. A nemzeti és uniós források − köztük az Európai Unió Közös Agrárpolitikája − fontos szerepet játszhatnak a hatékony és fenntartható mezőgazdasági vízfelhasználás elősegítésében.

A lakosság figyelmének felkeltését szolgáló intézkedések (pl. ökocímkék, ökotanúsítványok alkalmazása, iskolai oktatási programok) elengedhetetlenek a fenntartható vízfelhasználás megvalósításához.

A lakossági vízellátó rendszerekben jelentkező szivárgás problémáját meg kell oldani. Európa egyes részein a szivárgás okozta vízveszteség meghaladhatja a teljes vízellátás 40%-át.

Az illegális vízkivétel − amely gyakran mezőgazdasági célból történik − Európa egyes területein igen elterjedt. A probléma megoldásához megfelelő ellenőrzésre és bírság- vagy büntetési rendszer kialakítására van szükség.

A hatóságoknak a vízzel kapcsolatos problémák csökkentése érdekében ösztönözniük kell az alternatív vízellátási források − például a kezelt szennyvíz, a háztartási szennyvíz és az összegyűjtött esővíz − nagyobb mértékű felhasználását.

Az európai vízfelhasználás áttekintése

Európa egészét tekintve a kivett vízmennyiség 44%-át energiatermelésre, 24%-át mezőgazdasági termelésre, 21%-át a lakossági vízellátásra fordítják, 11%-át pedig az iparban használják fel. E számok azonban nem tükrözik a kontinens ágazati vízfelhasználásában jelentkező számottevő különbségeket. Dél-Európában például a mezőgazdaság hasznosítja a teljes vízkivétel 60%-át, azonban egyes területeken ez az arány eléri a 80%-ot is.

Európa-szerte a felszíni vizek ‑  tavak és folyók ‑ adják az összes édesvíz-kivétel 81%-át, s ezek egyúttal az ipar, az energiaágazat és a mezőgazdaság legfőbb vízforrásai is. Ezzel szemben a lakossági vízellátás leginkább a felszín alatti vizekre támaszkodik, mivel az rendszerint jobb minőségű. Az energiatermelésben felhasznált víz szinte teljes mennyisége visszakerül valamely víztestbe, a mezőgazdasági célra kivett víz legnagyobb része pedig nem.

A víz sótalanítása a hagyományos vízforrások gyorsan teret nyerő választási lehetőségévé vált, főként a vízproblémákkal küzdő európai régiókban. A sótalanítás átfogó környezeti hatásának felmérésekor azonban számításba kell venni magas energiaigényét és az eredményeképpen keletkező sós vizet. (EEA)