Európa is kiszáradhat
2009. május 4.
Az öreg kontinens is kezdi felélni víztartalékait - figyelmeztet az Európai Környezetvédelmi Ügynökség. Nagy-Britanniában már épül az első sótalanító telep, de ez az eljárás aránytalanul drága.
A hőmérséklet növekedésével dél-Európa víztartalékai csökkennek. Ugyanakkor azonban a mezőgazdaság és a turizmus több vizet igényel, különösen a melegebb, szárazabb területeken.
A vízhőmérséklet emelkedése és a folyók déli régiókban tapasztalható alacsonyabb vízállása kihat a vízminőségre. A szélsőségesen nagy mennyiségű csapadék és a hirtelen áradások fokozzák az esővíztározók túlfolyása és a víztisztító üzemek vészhelyzeti ürítése okozta szennyeződés kockázatát.
2008 tavaszán a Barcelonát ellátó víztározók vízszintje olyan alacsony volt, hogy terveket készítettek a hajóval történő vízbeszállításra. Mintegy 22 millió euróért hat hajónyi vizet rendeltek volna – egy-egy hajórakomány annyi édesvizet jelent, amennyi elegendő lett volna tíz olimpiai úszómedence megtöltéséhez. A víz a dél-katalóniai Tarragona városából, Marseille-ből és Almeriából érkezett volna — mely utóbbi dél-Spanyolország egyik legszárazabb vidéke. Szerencsére a májusi hónapban viszonylag sok eső esett, a víztározók megteltek, így a vízbeszállítási terv megvalósítására nem kellett sort keríteni. Ugyanakkor azonban továbbra is napirenden van a vízellátási célú folyóelterelés.
Cipruson is rendkívül súlyos a szárazság. Az elmúlt 17 évben egyre nőtt a vízszükséglet, és ma már évente több mint 100 millió köbméter (m3) édesvízre van szükség. Az utóbbi három évben azonban csak 24, 39, illetve 19 millió m3 állt rendelkezésre.
A katasztrofális vízellátási helyzet megoldása érdekében tavaly nyáron Görögországból szállítottak vizet. 2008 szeptemberére már 29 hajónyi víz érkezett Görögországból, a görögországi vízhiány következtében azonban ritkultak a szállítmányok, ezért a ciprusi kormány arra kényszerült, hogy szükségintézkedéseket vezessen be, és 30%-kal csökkentette a vízellátást.
Törökországban a vízműveket felügyelő állami hatóság tájékoztatása szerint a múlt nyáron folyamatosan csökkent a víztározók vízszintje. Az Isztambult ivóvízzel ellátó tározók 28%‑os kapacitással működtek. A négy millió lakosú Ankarát kiszolgáló tározókban a kapacitásnak mindössze 1%-a volt kihasználva.
A krétai Vízügyi Hivatal jelentése riasztó képet festett a sziget talajvízforrásairól. A víztartó rétegek – a földalatti víztároló rétegek – vízszintje 2005. óta a túlzott kiemelés eredményeképp 15 méterrel csökkent, melynek következtében megindult a tengervíz beszivárgása, amely folyamatosan szennyezi a még meglévő édesvízmennyiséget.
Ahhoz, hogy az emberek számára biztosítani lehessen a vizet, rövid távú intézkedések szükségesek az egyre gyakoribb aszályok és vízhiány okozta válsághelyzet megoldására. Ugyanakkor azonban hosszú távú politikákat is ki kell dolgozni. A vízellátás megoldásának módjait kétségbeesetten kereső helyi önkormányzatok és kormányok különféle beruházásokat valósítanak meg, például víztározókat, víztovábbítókat és a sós vízből fogyasztásra alkalmas édesvizet előállító sótalanító telepeket építenek.
A mediterrán országok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a sótalanítással előállított édesvízellátásra. Spanyolországban jelenleg 700 sótalanító telep működik, melyek naponta 8 millió ember számára elegendő vizet biztosítanak. A sótalanítással előállított víz mennyisége az elkövetkező 50 évben Spanyolországban várhatóan megduplázódik.
A vízhiány nem korlátozódik Dél-Európára. Az Egyesült Királyságban, Kelet-Londonban most épül az első sótalanító telep. A 200 millió angol fontba (több mint 250 millió euró) kerülő létesítmény naponta 140 millió liter vizet képes előállítani, ami 400.000 otthon ellátására elegendő. Ugyanakkor azonban a telepet építtető helyi vízügyi hatóság naponta több millió liter tiszta ivóvizet veszít a szivárgó csövek és nem megfelelő infrastruktúra következtében.
A sótalanításnak egyértelműen helye van a vízellátás kérdésének hosszú távú megoldásában, a sós vízből való édesvízkészítés azonban rendkívül energiaigényes eljárás. Egyes telepek ma már napenergiát használnak, ami határozottan pozitív előrelépés. A sótalanítás azonban továbbra is drága módszer, és egyelőre nincs kielégítő megoldás a folyamat melléktermékének, a környezetkárosító hatású sólének az ártalmatlanítására.
„Isztambulban nyáron gyakran 40 Celsius-fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, és a páratartalom is igen nagy.” – meséli Barış, egy török professzor. „A helyi hatóságok ma már sokkal megbízhatóbban tudják tájékoztatni a lakosokat a várható vízhiányról és a vízellátás szüneteltetésének várható időtartamáról, úgyhogy van időnk felkészülni. De úgy tűnik, nem sokat tesznek a vízhiány alapvető okainak megszüntetéséért – igaz ugyan, hogy több esőt ők sem tudnak csinálni.” – mondja Barış.
A törökországi és európai regionális és nemzeti hatóságok mindazonáltal többet is tehetnének a vízforrások „kezelése” terén, például intézkedéseket hozhatnának a kereslet csökkentésére és befolyásolására ahelyett, hogy pusztán csak bővíteni próbálják a vízellátást.
A Víz Keretirányelv (Water Framework Directive [WFD]), amely a vízre vonatkozó, meghatározó fontosságú jogszabály Európában, arra kötelezi a tagállamokat, hogy az árak alakításával (díjak kiszabásával) próbálják hatékonyan ösztönözni a vízzel kapcsolatos szolgáltatások takarékos igénybevételét. A vízszolgáltatási díjak alakítása valóban az egyik leghatékonyabb módja a vízfogyasztási szokások befolyásolásának. Ugyanakkor a hatékony vízgazdálkodásnak részét kell képezniük olyan intézkedéseknek is, amelyek a vízveszteség csökkentésére és a hatékony vízfelhasználásról szóló megfelelő tájékoztatás biztosítására irányulnak.
A következő EEA-jelentés egyik központi témája az Alpok lesz, melyet gyakran „Európa víztornyaként” emlegetnek, mivel Európa édesvízmennyiségének 40%-a innen származik. Az alpesi régióban az elmúlt száz év viszonylatában mért hőmérsékletemelkedés 1,48 Celsius fok – ami a globális átlag több mint kétszerese. A gleccserek olvadnak, a hóhatár egyre magasabbra tolódik, és fokozatosan változik a hegység téli vízgyűjtése és tárolása, illetve a melegebb nyári hónapokban a vízújraleadás módja – áll a jelentésben.
A főbb európai folyókat tápláló Alpok kulcsfontosságú szerepet tölt be nem pusztán a nyolc alpesi ország, de az európai kontinens egészének vízellátása szempontjából. Ezért jelzésértékű a hegylánc fenyegetettségének mértéke, és a probléma megoldásához szükséges válaszlépések. Az alkalmazkodási stratégiáknak és politikáknak tartalmazniuk kell mind helyi, mind határokon átnyúló és EU-szintű elemeket, és egységként kell kezelni az olyan, egyébként látszólag egymáshoz nem kapcsolódó tevékenységeket, mint a mezőgazdaság és az idegenforgalom, az energiatermelés és a közegészségügy.
Végső soron az alkalmazkodás lényege annak újragondolása, hogy hol és hogyan élünk most és a jövőben. Honnan nyerjük ivóvizünket? Hogyan fogunk védekezni szélsőséges eseményekkel szemben?
Az EEA felszínborítottságot vizsgáló tanulmányai azt mutatják, hogy leggyakrabban a part menti területeken folyik a legnagyobb arányú építkezés. Az „Európa tengerparti övezeteinek változó arculata” című EEA-jelentésben szerepel a „Med-wall” (Med-fal) kifejezés, ami azt jelenti, hogy a mediterrán tengerparti övezetnek 50%-át már beépítették. E tengerparti övezetben számos területen már most is problémát jelent a vízhiány és a szárazság. A lakóházak, a turisták, a golfpályák számának folyamatos növekedése egyre növekvő vízszükséglettel jár. Európa várhatóan nagyobb árvizekkel fenyegetett északi és nyugati tengerparti övezeteiben szintén gyors ütemű fejlődés tapasztalható.
Az alkalmazkodás integrálása a legfontosabb EU politikákba ez idáig csak korlátozott mértékben valósult meg. Az Európai Bizottság azonban 2009-ben várhatóan publikálni fog egy alkalmazkodásról szóló Fehér könyvet. Egy nemrégiben kiadott EEA-jelentés rámutat, hogy a 32 EEA-ország közül eddig mindössze hét államban vezettek be az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásra vonatkozó nemzeti alkalmazkodási stratégiát. Ugyanakkor az egyes országokban megfigyelt helyzet alapján valamennyi EU-tagállamban folyik a nemzeti intézkedések kidolgozása, finomítása és bevezetése.
A hatékony alkalmazkodáshoz szükséges közös gondolkodás folyamata tehát, bár még csak gyerekcipőben jár, de legalább elindult. (EEA)
beállítás kezdőlapnak
felvétel a kedvencek közé
RSS csatorna
