Légköri viszonyok: netán metán?

2010. március 9.

Az Északi-tenger alatti talajból jelentős mennyiségű metán jut az atmoszférába– jelent meg a Science-ban. Ez az első bizonyítéka annak, hogy a tengerek mélyén nagy mennyiségben található üvegházhatású gáz útja a légkörbe vezet.

Ha bebizonyosodik, hogy igaza van az alaszkai kutatóknak és a klímaváltozás miatt a tengerfenékről több százmillió tonnányi metán szabadulhat fel, a jelenség felerősítheti a nem kívánt klimatikus folyamatokat. A kérdés az, hogy valóban új jelenséggel állunk szemben, vagy már eddig is létező folyamatot most vettek észre az amerikaik?

Ami biztos: 2003–2008 között a fairbanksi Alaszka Egyetem kutatója, Natalia Shakhova munkatársaival ötezer vízmintát gyűjtött Kelet-Szibéria part menti térségéből, amely a világ legnagyobb kiterjedésű kontinentális talapzata. Az amerikai kutatók a metán mennyiségét is megmérték különböző mélységekben. 2006-ban ugyancsak elemezték a talapzat feletti atmoszférában a metán koncentrációját.

A csoport munkája során legalább száz olyan pontot talált, ahol a fagyott altalajból metán szállt fel. Ezeken a helyeken a metánkoncentráció nyolcszorosa volt az Északi-tenger vizében mért normál értéknek. Az atmoszférában hasonló volt a helyzet, csupán annyi eltéréssel, hogy a metánforrások felett a normál koncentráció négyszeresét mérték. A kutatók osztottak, szoroztak, és arra a következtetésre jutottak, hogy az Északi-tenger térségéből évente mintegy hétmillió tonna metán kerül az atmoszférába. Ez a mennyiség mindöszsze két százaléka az évente a légkörbe jutó metánnak, illetve fele az ember számlájára írható kibocsátásnak.

Ez nem tűnik soknak, de elképzelhető, hogy az arktiszi régió melegedésével egyre intenzívebb lesz a metánkibocsátás – Shakhova legalábbis ettől tart. Larry Smith, a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem munkatársa szerint a most felfedezett metánforrás az egyik legnagyobb az északi féltekén.

Egészen a közelmúltig a tudósok abban a hitben éltek, hogy az Arktisz térségében a tengerek mélyéről, illetve az örökké fagyott területekről nem kerülhet metán a levegőbe. A tengervízből vett minták mellett azonban már korábban a szárazföldről is olyan kutatási eredményeket tettek közzé, hogy a fagyott talajból is egyre több gáz szabadul fel. Utóbbit Szergej Kirpotin, a tomszki állami egyetem kutatója igazolta Nyugat-Szibéria mocsarainál. Elképzelhető, hogy az elmúlt három évben észlelt globális metánemelkedés már a szibériai és arktiszi eredetű metán számlájára írható?

Vagy mégsem? Lehetséges, hogy nem új jelenségről van szó? Graham Westbrook brit kutató tavaly 250 tenger alatti metánforrást írt le a Spitzbergák környékén, de ezek felett nem volt kiugróan magas a gáz koncentrációja. A New Scientistnek nyilatkozva azt mondta, hogy a tenger alatti talapzatokból évezredek óta száll fel a metán. Shakhova és kollégái mindenesetre kevésbé optimisták, és úgy gondolják, hogy ezt a jelenséget alaposabban ki kell vizsgálni. Ők ugyanis attól tartanak, hogy egy beláthatatlan következményekkel járó folyamat elején vagyunk. (mti)