Megzavarja a menstruációt az ásványvíz?

2009. április 16.

Némi pánikot keltve az ásványvizet is felvette az emberi szervezetre veszélyes élelmiszerek listájára egy német kutatópáros.

Hormonszerű szennyező anyagokat találtak a Németországban kapható ásványvizek több mint felében – a hír viharos sebességgel járta be a világsajtót. Martin Wagner és Jörg Oehlmann frankfurti ökotoxikológusok az Environmental Science and Pollution Research című szaklap márciusi számában összegezték vizsgálódásaik eredményét: húsz különböző márkájú vízből 12-ben literenként 3–75 nanogramm (a gramm ezermilliomod része) ösztrogénszerű molekulát fedeztek fel. Ezek kémiai szerkezete eltér ugyan az ösztrogénekétől, az emberi szervezetbe kerülve azonban azokhoz hasonlóan viselkednek, mert képesek kitúrni a helyükről az igazi hormonokat.

A természetes ösztrogének (háromféle van belőlük: az ösztradiol, az ösztron és az ösztriol) a fajfenntartáshoz nélkülözhetetlenek. A nők petefészkében például a menstruációs ciklus elején napi 150 mikrogramm (azaz 150 ezer nanogramm), ovuláció idején pedig közel tízszer ennyi termelődik e molekulákból. Szerepet kapnak a csontképződésben és az anyagcsere szabályozásában, felelősek a másodlagos nemi jelleg kialakulásáért, szabályozzák a menstruációs ciklust és a terhességet, szükségesek a petefészkek és a méh egészséges fejlődéséhez. Kis mennyiségben a férfiakban is termelődik ösztrogén; az erősebbnek mondott nem, némileg paradox módon, a női nemi hormonnak köszönheti a libidóját – sorolja a hormoncsalád feladatait Károlyi Zoltán endokrinológus. A hormonháztartás precíziós működése miatt azonban nem jó, ha az ösztrogének túlságosan felszaporodnak a szervezetben. Ez ugyanis a nőknél emlőtumor kialakulásával, a férfiaknál pedig a herékben termelődő spermiumok számának, így a nemzőképességnek a csökkenésével járhat.

A női nemi hormont imitálni képes mesterséges molekulák, az úgynevezett xenoösztrogének elsősorban a műanyaggyártásban használt, a plasztikok színét adó, rugalmasságát és állóképességét fokozó adalékanyagokból származnak. Az iparosodott világban szinte bárhol megtalálható molekulák a zárt helyiségek levegőjéből, különböző kozmetikumokból (például a naptejekből) a bőrön át, illetve a műanyagba csomagolt élelmiszerekkel kerülhetnek be a szervezetbe. A földkéreg üledékes kőzeteiből, valamint különleges tisztaságú forrásokból nyert ásványvizek viszont semmilyen mesterséges anyagot nem tartalmaznak – hangsúlyozza a HVG kérdésére Bikfalvy Istvánné, a Magyar Ásványvízszövetség titkára, aki szerint ha a szóban forgó mérési eredmények igazak, akkor a szennyeződés csak utólag kerülhetett a vízbe.

A németországi vizeket górcső alá vevő kutatópáros ugyancsak azt feltételezi, hogy a kompromittáló molekulák a csomagolóanyagból oldódhattak ki, a műanyag palackos vizek ugyanis a teszten az üvegeseknél rosszabbul teljesítettek. Azt, hogy a hormonszerű anyagokat az utóbbiak némelyikében is felfedezték, a kutatók azzal magyarázzák, hogy a „hormonutánzatok” a tisztító- és fertőtlenítőszerekkel kezelt töltőberendezésekről kerülhettek a folyadékba. (hvg.hu)