Quillagua, a szárazság városa

2009. május 18.

A chilei település a Guinness-rekordok könyvében 37 éve őrzi a legszárazabb település címét. A dél-amerikai köztársaságban csúnyán elhibázták a vízügyi politikát.

Quillagua Chile és egyben a világ legszárazabb városa. Az Atacama-sivatagban található településen egy piciny folyócska táplálja az egyetlen oázist. A környékbeli bányák azonban ezt a soványka vízbázist is beszennyezték. Sehol sem annyira ígéretes üzlet a vízkereskedelem, mint Chilében, ahol gyakorlatilag minden vízbázis magánkézre került, állami ellenőrzés egyáltalán nincs a természetes vizek felett.

A dél-chilei vízkészletek nyolcvan százalékát ráadásul a spanyol áramcég, az Endesa vásárolta fel, ami hatalmas felháborodást váltott ki a helyi lakosokból. Észak-Chilében óriási harc indult a még szabadon felhasználható nyílt vizekért. Ott az öntözéses gazdálkodásból élő farmerek százait teheti tönkre a bányászat miatti vízszennyezés. A 79 éves Bartolomé Vicentelo nemrég még hatalmas rákokat fogott a Quillagua közelében található Loa folyóban. „Húsz éve még pontosan ötször ennyien laktak itt, mára csak alig százan maradtunk” – mondja az idős férfi.

Chilében a vízjogi szabályozás 1981-ben született, amikor még fegyveresek kezében volt a hatalom. A vízpiac korlátlan liberalizációját 28 évvel ezelőtt még progresszív gondolatnak tartották, ma már minden közgazdász bűnnek minősíti a vízvagyon kiárusítását. Chile a gazdasági növekedését ráadásul olyan vízigényes iparágakra építi, mint a rézbányászat vagy a gyümölcstermesztés.

Quillagua története is jól példázza, mi történik egy településsel, ha víz nélkül marad. A városkában nemrég még nyolcszázan éltek, ma százhúsz lakosa van. 1940-ben még pontosan ennyi diák járt a helyi iskolába, ma tizenhat. Pár éve pedig a vasútállomást is bezárták, mert a vonatnak nincs miért megállnia a Guinness-rekordok könyvében 37 éve a legszárazabb városként számon tartott településen. (vizpiac.hu)