Tíz éves a tiszai ciánszennyezés

2010. február 9.

Örömteli, hogy a folyó élővilágának jelentős része a vártnál gyorsabban újraéledt, de a jelenlegi állapotok alapján nincs garancia arra, hogy nem fordulhat elő hasonló eset.

2000. január 30-án Romániában az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat létesítményéből – miután az ülepítő gátja átszakadt – mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd onnan a Szamosba és a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. A román-ausztrál tulajdonú Aurul vállalat a környék fémbányáiban felhalmozott meddőhányókból – a fejlettebb országokban már nem alkalmazott – ciános kioldással nyerte ki az aranyat és ezüstöt. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták.

Mivel a vállalatnál nem létezett kárelhárítási terv, a szennyezés lokalizálására vagy enyhítésére kísérletet sem tudtak tenni. A szennyezés súlyosságára jellemző, hogy a minden élőlényre halálos ciánkoncentráció a a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt. Alig másfél hónappal később, egy borsabányai gátszakadás következtében pedig súlyos nehézfémszennyezés terhelte meg a Felső-Tisza ökológiai rendszerét. Akkori becslés szerint az érintett folyókban 1240 tonna hal pusztult el, jelentősen károsodott a Szamos és a Tisza élővilága, óriási veszteség érte a halászattal foglalkozókat, s a Tisza-menti turizmust is jelentősen visszavetette a szennyezés.

A folyó a vártnál gyorsabban tért magához. Nem sokkal a szennyezés levonulása után már fürödni lehetett, 2002-re rendbe jött az alacsonyabb rendű élőlények – kagylók, szitakötők, kérészek, rákok – állománya, s 3-4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. Ma is magas viszont a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma.

Magyarország a ciánszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Románia az Aurult tette felelőssé a környezeti katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint a katasztrófát „előre nem látható körülmények” okozták. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség, végleges ítélet azonban mostanáig sem született. A Transgold tovább folytatja tevékenységét, bár – állítása szerint – jelentős fejlesztéseket végzett a szennyezés visszafogása érdekében. Az akkori folyószennyezések következtében felállt EU-s és ENSZ vizsgálóbizottság több mint ötven potenciális szennyezőforrást azonosított a Tisza vízgyűjtő területén. Az elmúlt tíz évben ugyanakkor ezek közül lényegében egyet sem számoltak fel, emiatt az elmúlt években is – ha egyszerre nem is olyan drasztikus mértékben – rendszeresen szennyeződött a folyó vize.

A környezetvédőket aggodalommal tölti el az is, hogy Verespatakon egy kanadai-román vegyes vállalat akarja megnyitni Európa legnagyobb külszíni bányáját 330 tonna arany és 1600 tonna ezüst ciánalapú technikával történő kitermelésére. A román hatóságok 2007-ben felfüggesztették a beruházási terv környezeti hatástanulmányának engedélyezési folyamatát, de most ismét napirendre került a téma. A román gazdasági miniszter és a romániai ásványkincsek kitermelését felügyelő szakhatóság vezetője is a beruházás megvalósítását szorgalmazta, s az új román kormány programjában is szerepel, hogy újraértékelik a terv kivitelezését. Hírek szerint Románia megigényelte a szükséges uniós engedélyt, így a beruházás megvalósíthatósága az Európai Bizottság beleegyezésétől függ. Verespatak mellett Csertésre és Körmöcbányára is újabb aranybánya-beruházásokat terveznek, melyek további környezeti, gazdasági és társadalmi kockázatokat jelenthetnek.

Tavaly őssszel a „Ciánmentes Magyarországot!”- koalíció keretében több mint hatvan magyar és közép-európai civil szervezet kezdeményezte a cianidos technológia bányászati alkalmazásának betiltását. A magyar Országgyűlés decemberben elfogadta az erre vonatkozó törvénymódosítást, ám több szomszédos országban még mindig engedélyezett az efajta eljárás. Európai szintű megszüntetéséért civil szervezetek Ciánmentes Európát! néven nemzetközi hálózatot hoznak létre, s arra is felhívták a figyelmet, hogy Magyarország határozottan lépjen fel a cianidos technológia uniós szintű betiltása, a potenciális szennyezőforrások haladéktalan felszámolása érdekében.

A folyók vize, s benne a cián nem áll meg a határoknál – a hazai tilalom dacára sem múlt el a veszély. (szabadfold.hu)