Víz a fegyverek árnyékában

2009. szeptember 17.

Robbanáshoz vezethez a vízvita a Dél-Kaukázusban, ahol a területi villongások miatt amúgy is meglehetősen instabil a politikai helyzet.

Húsz éve már, hogy Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán kivívta az önrendelkezés jogát, mégsincs stabilitás a Dél-Kaukázusban. Ennek nemcsak a volt Szovjet Birodalom legnagyobb utódállamának befolyása az oka, de egyre inkább a víz, és annak birtoklása. A terület kormányainak az amúgy is törékeny geopolitikai viszonyok miatt különösen diplomatikusan kell kezelniük a vízgazdálkodási kérdéseket, ráadásul a Dél-Kaukázus a föld egyik legnagyobb vízgyűjtő medencéje, tehát volna min marakodni.

Csakhogy a térség két meghatározó folyója a Kura és az Araks húsz éve gazdátlan, vagyis csak a benne lévő vízről van vita, arról azonban egyetlen állam sem elmélkedik, hogy kinek kellene megóvnia, védelmeznie vagy éppen tisztítania a vizeket. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy az esztelen mezőgazdasági felhasználás, az ipari tevékenység és a radioaktív behatások miatt alig jut tiszta víz a fogyasztóknak.

Tavaly decemberben már a NATO is közbelépett, és – a fegyveres konfliktust megelőzendő – egy hétéves megállapodást íratott alá Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal a vizek védelmére. A nemzetközi együttműködés keretében amerikai és európai vízügyi szakemberek is segítenek a tragikus vízminőségi állapotok javításában a Dél-Kaukázus államainak.

A Kaszpi-tengerbe siető Kura és Araks folyók medrének kotrása, vízének tisztítása elengedhetetlen feladat, de természetesen egyezségre kellene jutni a térség szennyező üzemeivel is, hogy nagyobb önmérsékletet gyakoroljanak, és kevesebb ártalmas anyagot ürítsenek a természetes vizekbe. (www.vizpiac.hu)