Vízhiány sorozat 2. rész: Etiópia

2009. június 6.

A Water Aid nemzetközi szervezet kutatásai nyomán cikksorozatot indítottunk, amelyben a globális vízhiány lokális példáit vesszük górcső alá. A Dél-Afrikai Köztársaság után második állomásunk Tenna woreda, Etiópia.

Etiópia két éve tűzte ki célul, hogy középtávon mindenki számára biztosítja a vízhez való hozzáférést. A metodika, amely a cél megvalósítását szolgálja, a Universal Access Plan (UAP). A Water Aid végigkövette, hogy az elmúlt időszakban nőtt-e a hozzáférés, nemcsak a víz, de általában a higiénés feltételek biztosítását illetően is. Az eredmény nem meglepő: számos központi vagy nemzetközi támogatás, amelyet az ivóvíz szektornak címeznek, el sem jut az önkormányzatokig vagy a szolgáltatóig, a felhasználóról nem is beszélve.

Pedig mindennek az önkormányzat a kulcsa, legalábbis vizsgálatunk tárgya, Tenna woreda tekintetében ez mindenképpen elmondható – áll a jelentésben. Tenna woreda egyébként 246 kilométerre fekszik a fővárostól, Addis Abebától, tehát nyugodtan mondhatjuk: még a „pokol” központjához képest is messze van. Ez már tényleg az a terület, ahová alig jut tiszta édesvíz, a lakosság mindösszesen 18 százaléka számára biztosított az ellátás. Más, a higiénés és egészségügyi szolgáltatások tekintetében ez az arány csak hat százalék.

Kormányzati elhatározásból évek óta nincs hiány. Etiópia még 1999-ben fektette le a vízgazdálkodási politika alapjait, amelyet később, 2001-ben megfejelt egy konkrét cselekvési programot is tartalmazó Vízügyi Stratégiával, 2002-ben pedig egy Vízpiaci Fejlesztési Tervvel. Ha azt vesszük, hogy Magyarországon még csak most van kidolgozás alatt egy ilyen dokumentáció (persze itt a vízhiány nem kényszerítő erő), akkor ez mindenképpen dicséretes teljesítmény. Az etióp kormány 2006-ban fogadta el az Univerzális Hozzáférés Tervet, amely egy hét éves munkaprogram elé állította az afrikai ország mindenkori vezetését.

Az UAP legfontosabb, számokban is kifejezhető célja az, hogy a 2005-ös hozzáférési szintet megháromszorozza a vidéki lakosság tekintetében, vagyis a 35 százalékos hozzáférést 2012-re 98 százalékra emelje. Ehhez persze óriási fejlesztésekre van szükség, amelyek megkezdődtek ugyan, de nem kellő átláthatósággal és hatékonysággal zajlanak. Ugyanez mondható el az UAP másik fontos célkitűzéséről, a szennyvízcsatorna fejlesztésekről. A jelenlegi 17 százalékos arányt kellene a száz százalék irányába mozdítani, ami több mint 13 millió új csatorna beruházás megvalósítását jelentené. Mindez 12,5 milliárd etiópiai birrbe kerül, ami aktuális árfolyamon hozzávetőleg 225 milliárd forint. A legnagyobb finanszírozó a Világbank és az Afrikai Fejlesztési Bank.

A tanulmány megállapítja, hogy a pénzek egyre kevésbé jutnak el az érintett önkormányzatokhoz, a pénzek feletti diszponálás joga regionális szinteken megakad. A hatékonyság növelése érdekében decentralizációs törekvésekre lesz szükség. Az Etióp Vízügyi Minisztériumtól a támogatások még csak-csak eljutnak a Regionális Vízügyi Irodáig, de onnan már csak aprópénzek csordogálnak a tenna woredai vízügyi irodához. Ezeknek a pénzeknek a 95 százaléka a bérekre fordítódik, vagyis a projektekből szinte semmit sem lehet megvalósítani belőle. Ráadásul a rendszer egyáltalán nem elszámoltatható, jelentési kötelezettsége pedig egyetlen szereplőnek sincs – olvasható az azonnali decentralizációt szorgalmazó Water Aid tanulmányban. (vizpiac.hu)